A 90-ES ÉVEK TESTÉPÍTŐI

Jómagam ezen testépítő legendák hatására döntöttem el, hogy testépítő leszek. A magyar kiadású Flex magazin magazinok a 90-es évek elején jelentek meg az országban. Az első ilyen magazin amit megvettem épp egy hosszas, több oldalas, rengeteg képet tartalmazó riport volt, az 1992-es Helsinkiben megrendezett Mr. Olympiáról. Itt kezdte meg hosszas, öt éven át tartó uralkodását a brit Dorian Yates, aki 1992-97 között zsinórban hatszor lett Mr. Olympia. A testépítést elkötelezettségének, intelligenciájának és céltudatosságának köszönhetően egy új, magasabb szintre emelte, az előtte Lee Haney által uralt évekhez képest.

Ezen az olympián tűnt fel először a hihetetlen genetikával, esztétikával, arányokkal és ezzel párhuzamban brutális izomtömeggel rendelkező csodagyerek, a „Marylandi muscle machine” személyes kedvencem és példaképem Kevin Levrone. Csak néztem az újságot és bámultam! Rengeteg kép, beállás, „line up”, összehasonlítás.

Csontig ledolgozott, leszálkásított izmok, barázdák mindenhol. Szobrok voltak, gyönyörűen és mélyen faragva! Shawn Ray, Vince Taylor, Fley Wheeler, Paul Dilett, Nasser el Sonbaty, Chris Cormier, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

Egyéniségek voltak. Utánozhatatlanok. Nekem elég volt csak egy apró, kicsi 1-2 négyzetcentiméternyi képkocka és megmondtam kicsoda, kit mutat a kép. Nagyon motiválóan hatottak. Ebben az időszakban az uralkodó Mr. Olympia, Dorian Yates hatására kezdték a hatalmas izomtömegeket díjazni. Ennek a „birminghami sziklának” köszönhetően, aki irdatlan sűrű, vaskos és masszív tömeget pakolt magára. Ennek hatására kezdtek megjelenni a „tömeg szörnyek”. Nasser el Sonbaty, Paul Dilett, Jean Pierre Fux igazi monstrumok voltak.

Ennek a kornak az egyik nagy vesztese, aki többször is „csak” második lett a hihetetlenül elegáns, szimmetrikus és mélyen szeparált, kidolgozott Shawn Ray.

De akár ugyanilyen vesztesnek érezte, érezhette magát a „szimmetria szultánjaként” emlegetett Flex Wheeler, vagy a legtöbb profi versenyt megnyert 1992-2003 között folyamatosan a top ötben végzett Kevin Levrone.

Számomra a profi testépítés 2001 után elvesztette azt a varázsát ami a 90-es éveket jellemezte. Ronnie Coleman vagy két számmal nagyobb lett addigi mivoltánál, méreteinél is. 2002-ről 2003-ra, majd 2004-re hihetetlen átváltozáson ment keresztül. Nagyon földöntúli lett. Elképesztő átalakulása, méretbeli növekedése mellett megmaradt borzasztó sűrűsége, kidolgozottsága, mélyen barázdált farizma, combhajlítója mindezek mellett viszont túlságosan nagy lett a gyomra, ami ennek a gyors, hihetetlen átváltozásnak egyfajta velejárója kellett, hogy legyen.

Összképileg ez a nagy gyomor sokat rontott szimmetriáján, megjelenésén ettől függetlenül minden tiszteletet megérdemel mivel egy nyolcszoros Mr. Olympia igencsak tiszteletet érdemel.

Visszatérve, a 2000-es évek elejétől eltűntek azok az igazi nagy egyéniségek, amik a 90-es éveket jellemezték. Túl nagyok lettek, nagyon egy kaptafára mentek a versenyzők. Kivételek persze még ekkor és most is vannak.

Jay Cutler, Branch Warren, Johnnie O Jackson, a pengeéles Dexter Jackson, aki azt mondhatom egyfajta kivétel, sűrűségével, esztétikumával, valamint nem utolsó sorban koránál (46 éves). Kai Greene, Phil Heath, Cedric McMillan, aki valamit visszahozott a régi korból fantasztikus felépítésének és arányainak köszönhetően. De azok a 90-es évek és mindmáig utánozhatatlan fizikumai mai napig felemlegetett példaképei nagyon hiányoznak.

Kormány Mihály
NAC világbajnok

Fotók: internet