Amióta ember az ember, akar valamit. Minden nap. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A reggeli kávédat vagy fehérje turmixodat is akarod.
Az előreléptetésedet is a munkahelyeden. Példaképe akarsz lenni a gyerekednek. Jó felesége a férjednek, jó férje a feleségednek. Hűséges párja az élettársadnak, vagy éppen szívdöglesztő szeretője a szomszéd lánynak.
Erős akarsz lenni. Ki akarsz tűnni... vagy néha el. Sokszor felvennéd a „láthatatlanná tevő köpenyt”, hogy igazán egyedül lehess.
Szeretetet akarsz, törődést, türelmet, figyelmet, ápolgatást, ha összetörik a szíved. Akarhatsz jót vagy rosszat. Magadnak vagy valaki másnak.
Vagy akarhatod azt, amit mindenki: célt érni, sikert aratni. És az abszolút mellékes, hogy miben.
A célkitűzés annyira szép dolog. De tényleg. Ezt már mindenki csinálja, nem egyedi többé.
Mindenkinek van egy frenetikus elhatározása, aminek megvalósításához az elején hatalmas elánnal kezd. Elmondja az összes környezetében élő embernek, hogy: „Én bizony, kérem szépen, meg fogom váltani az egész világot!”.
Na igen, ez felettébb értékelendő dolog. Csak akkor nem, ha három napig tart ez a nagy elhatározás. És utána mi történik? Kialszik az a tűz, ami elindította ezt a lavinát? Ezt a kis gyorsan lezajló lavinát.
Már alapból nem jó ez a tűz-lavina párosítás. Nem sokat hallhattunk arról, hogy tűz okozott volna lavinát. Abszurd elképzelés.
A lavinát először csak egy csendes morajlás rezzenti meg, elindít valamit. Talán egy kis követ. Aztán ahogy telik az idő, ez a kis kő egyre több havat képes magára tapasztani, és folyamatosan nő.
Majd a morajlás is hangosabb lesz. Végül már azt is látjuk, ahogyan megindul az egész leejtő és megállíthatatlanul zúdul, nincs akadály előtte. Semmi sem jelent akadályt, hiszen annyira erős és lendületes.
Mi odalenn lehet, hogy csak a lezúdulást látjuk, de fogalmunk sincs arról, hogy előtte meddig morajlott magában csendesen. Talán példát vehetnének sokan erről a lavina-effektusról és eloltanák azt a nagy lánggal égő, perzselő tüzet, ami fel - fellobban bennük. Ugyanis a tűz az előbb-utóbb (sokszor sajnos előbb) kialszik. Ráadásul az elejétől látjuk a folyamatot. A csendesen, megfontoltan érkező lavina pedig a célig meg sem áll.
Mi is akkor a tanulság tulajdonképpen?
Ami a legfontosabb: Ne akarjunk azonnal mindent, ne kürtöljük világgá a céljainkat. Inkább alázattal, csendben terveljük ki őket, véssük bele a szívünkbe, hogy mindig ott legyenek. Mellette pedig apró cselekedetekkel próbáljunk tenni érte. És végül pedig hagyjuk, hogy az elért cél dübörögjön, és nagy robajjal törje meg azt az átkozott némaságot.
Soha ne feledd: A csendes munkát zajos siker követi!
Nagy Alexandra
TEAM BLADESPORT
